Miért etikátlan a kiközösítés elrendezése? És az, ahogyan a Tanúk erről beszélnek?

Amikor Jehova Tanúival elkezdesz tanulmányozni, akkor szinte biztos, hogy az egyik legérdekesebb fejezet, amelyet venni fogtok a sárga könyvben, az a kiközösítési elrendezésre vonatkozó rész lesz.

Sokan ezt elsőre egy kemény elrendezésnek tartják – és ez tényleg így is van. A tanítód világosan el fogja magyarázni, hogy egy kiközösített személyt semmilyen formában nem köszöntenek a gyülekezet tagjai és annak családja, ebbe valójában a teljes kommunikáció megszakítása is beletartozik. Az alapvetően korrekt, hogy elmondják a tényeket – viszont, a legtöbb esetben a tanulmányozó nem fog elmondani neked egyéb fontos, érdekes információkat, vagy azokat kissé torzítva fogja feléd prezentálni. Ilyenek például:

• Számos alkalommal olyasmiért zárnak ki valakit, ami nem bibliai bűn
• A kiközösítés nem a bibliai elrendezés szerint történik
• Akár egyetlen ülés alkalmával is kiközösíthetnek
• A bizottság nem feltétlenül fog megbánásra bírni vagy arra sarkallni
• A vének nem mindig kedvesek és alkalmanként kellemetlen kérdéseket tesznek fel
• Rengeteg embernek (akár a tanítódnak is) vannak kiközösített rokonai
• Számos olyan dologért is járhat bírói bizottság, amelyről eredetileg nem is tudtál
• Számos dologért sokszor nem jár bírói, amiért kellene
• A legtöbb embert, akinek a családja komolyabban integrált az egyházukban, érinti valamilyen formában a kiközösítés
• A bírói bizottság alapvetően szigorúan jár el egy ilyen helyzetben és nem csupán azt figyelik, hogy mit mutatsz az ülésen, a korábbi eseményeket legalább annyira figyelni fogják

Számos alkalommal olyasmiért zárnak ki valakit, ami nem bibliai bűn

Az 1Kor5 és GAL5 egyértelműen meghatározást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy mik számítanak bibliai értelemben bűnnek. Ilyenek például a paráznaság, zsarolás, részegesség, kapzsiság. Ha egy keresztény felekezeten belül valaki ezek bármelyikét elköveti, akkor az megérdemli, hogy a közösség kiközösítően viszonyuljon az adott egyénhez.

Az Őrtorony társulat saját szabályokat állít fel arra vonatkozóan, hogy miért lehet valakit kizárni a gyülekezetből. Ilyenek például a vértranszfúzió, a társulat tanainak megkérdőjelezése, világi bíróságokhoz történő fordulás gyermekmolesztálás esetén vagy – az egyház történelmét vizsgálva – korábban az orális szex és a védőoltások használata.

A kiközösítés nem a bibliai elrendezés szerint történik

A kiközösítés alapvetően nem a bibliai elrendezést tükrözi vissza. A „kiközösítés” szó nem szerepel a Bibliában. A 2János 10 azt mondja, hogy ne üdvözöljük az Antikrisztust. Az Őrtorony ezt a szentírási részt használja annak alátámasztására, hogy ne köszöntsünk egy kizárt személyt. Pál az 1. Korinthus 5. részben fejezete ki, felvázolta a helytelenséget gyakorló keresztényekkel való kapcsolat korlátozását, nem pedig a szigorú kerülést. Számos történész szerint az ókorban a „köszöntés” szó teljesen mást jelentett mint ma: nem egy utcai „szia” volt, hanem egy üdvözlés, amely egy hosszabb beszélgetést foglalt magában.

Akár egyetlen ülés elegendő

Amikor fiatal tanulmányozó voltam, akkor a tanítóm többször azt mondta nekem, hogy a bírói üléseken megpróbálnak megbánásra bírni, és M-I-N-D-I-G hosszú hónapokon keresztül dolgoznak azon, hogy megbánd a bűnödet, és csak és kizárólag akkor fognak kizárni, ha erre nem mutatsz hajlandóságot.

Számtalan olyan esetről lehet hallani, de én is voltam ilyennek szemtanúja: amikor egy embert egyetlen ülés alkalmával kizártak a gyülekezetből. Az az állítás, hogy M-I-N-D-I-G hónapokig dolgoznak az ügyön, alapvetően téves megjegyzés. Ha mindig, akkor mindig, de ha nem mindig, akkor nem!

A bizottság nem feltétlenül fog megbánásra bírni

A kiadványok és a kongresszusokon történő szónoklatok nagy része arra apellál, hogy a bizottság alapvetően azon dolgozik, hogy megbánd a bűnödet. Ez az érvelés elméletben lehet, hogy igaz – rengetegszer megvetéssel, arroganciával találták magukat szembe a bírói ülésen részt vevő emberek. Akár így, akár úgy: számos esettanulmány azt mutatja, hogy sokszor nem próbálják meg „megbánásra bírni” a vétkezőt, és nem hangzik el arra vonatkozó kérés, hogy az illető maradjon Jehova Szervezetében.

Rengeteg embernek (akár a tanítódnak is) vannak kiközösített rokonai

A Tanúk alapvetően nem beszélnek arról, hogy hány rokonukat veszítették el, és hogy hány olyan családtagjuk van kiközösítve. Bizonyos becslések szerint több, mint egymillió kiközösített Jehova Tanúja van – és általában kijelenthető, hogy aki közéjük tartozik, annak előbb-utóbb lesznek a közösségen belüli Tanú rokonai (a többiek később jönnek, a férj – lány, unokatestvér is kedvet kap, esetleg nősülés útján). Ebből azért érezhető, hogy a legtöbb, sok éve a szervezetben levő embernek vannak kiközösített rokonai. Nagyon sokan soha nem térnek vissza a szervezethez és nem is áll szándékukban (még akkor sem, ha a bűnüket már régóta nem gyakorolják).

Ahhoz, hogy ráébredj, hogy hányan járnak ebben a cipőben, el kell töltened pár évet közöttük, mert maguktól nem igazán beszélnek ezekről a veszteségeikről.

Számos olyan dologért is járhat bírói bizottság, amelyről valószínűleg nem is tudtál

Ez engem is meglepett, mivel általában olyan dolgokat említenek a kiközösítés fő okaként, mint a szexuális erkölcstelenség, lopás, csalás. Viszont Paul Grundy a JwFacts honlapján meglepő dolgokat szedett össze – és ezek egy részét ténylegesen alkalmazzák a vének. Példa ezekre:

• romantikus kapcsolatot ápolni olyan személlyel, aki jogilag vagy a Szentírás szerint nem házasfeled
• Falánkság

Ami igencsak meglepett, az a romantikus kapcsolat ápolása más személlyel. Tehát, ha „járni kezdesz valakivel”, akkor automatikusan bírói bizottságot fog létrehozni a vének testülete. Ha kézen fogva járkálsz valakivel az utcán, elviszed őt randizni és moziba, megcsókolod őt, akkor bíróit fogsz kapni!

Ez az elrendezés engem személy szerint mélységesen felháborított. Valójában emlékszem is egy ilyen esetre, amikor egy lány egy világi férfival járt, kézen fogva jártak keltek az utcán, és a nő bírói bizottság alatt volt e közben. Ha valaki nem kereszténynek udvarol, akkor azt „megjegyzett személy”-ként fogja kezelni a gyülekezet, erről a vének testülete tart is egy előadást, ahol az illetőt nem említik meg név szerint, a gyakorlatban persze mindenki tudni fogja, hogy kiről van szó.

Ezt számos helyen kihangsúlyozzák, sőt a „rendetlen személy megjegyzése” példát az esetek jelentős részében a tanú-nem tanú ismerkedés példáján keresztül mutatják be. Igen! Tényleg! És ilyenkor a vének testülete megpróbálja jobb belátásra bírni az illetőt, elbeszélgetnek vele. De melyik esetben van arról szó a tanulmányozások alkalmával vagy az Őrtorony cikkek nagy részében, hogy a vének testülete bírói ülést is alakít?

Azért egy elbeszélgetés és egy bírói bizottság nem ugyanaz!

Számos dologért sokszor nem jár bírói, amiért kellene

Nagyon sokszor lehetünk szemtanúi annak, hogy olyan dolgokért nem jár bírói bizottság, amiért egyébként kiközösítés járna. Az első mindezek közül talán az adócsalás – számtalan olyan testvér, köztük felvigyázó van a gyülekezetekben, akik rendszeresen csalnak adót vagy dolgoznak feketén. A Társulat tanítása szerint a csalás bűn, és az ilyenek nem öröklik Isten Királyságát – de akkor miért van az, hogy számtalan alkalommal nem történik semmi az ezt művelő testvérekkel? A GAL5-ben olvashatjuk, hogy

„A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát”

Ezek közül csupán néhány – amelyért szinte soha egyetlen embert nem közösítettek még ki, sőt, ezek közül sok jellemezheti a rosszul működő vének testületét (tehát, ki kellene közösíteni a véneket):

• kicsapongás

• ellenségeskedés

• viszálykodás

• harag

• veszekedés

• szakadás

• pártoskodás

• irigykedés

Hány olyan testvért ismersz, aki irigy? És akit ezért ki is közösítettek? Miért nem tették meg? Még irigyebbnek kellett volna lennie hozzá? Nem emlékszem olyanra, hogy ezek közül bármelyikért kapott volna bíróit egy testvér, de csalásért vagy kisebb értékű lopásért is aránylag ritkán történik ilyesmi – leginkább akkor, ha valamilyen hatósági ügybe keveredik az illető, mert ez esetben a gyülekezet kénytelen állást foglalni és példát statuálni. Rágalmazás esetén sem feltétlenül alapul ilyen bizottság. A szomszédjáról, főnökéről bárki állíthat amit akar, akár nyilvános hozzászólás alkalmával is. Egy katolikus papneveldében tanulót egyszer egy testvérnő homoszexuálisnak nevezett, mert a külleme alapján szerinte ilyen volt. Bíróit kapott? Dehogy. A vének az esetek többségében akkor állítanak fel ilyen bizottsági ülést, ha gyülekezeten belüli az érintett fél.

Közismert tény, hogy a kiközösítések nagy része – bizonyos felvigyázók véleménye szerint 80%-ban – házasságtörés eredményeként jön létre. Ez nem feltétlenül azért van, mert ez lenne a legtöbbször elkövetett bűn (legalább ugyanannyi adócsaló testvér létezik, ha nem több), hanem azért, mert a vének testülete ritkábban indít eljárást más vélhető bűnökért.

A legtöbb embert, aki a családja komolyabban integrált az egyházukban, érinti valamilyen formában a kiközösítés

Bizonyos becslések szerint körülbelül egymillió kiközösített Jehova Tanúja él világszerte. Ez majdnem nyolcada a jelenleg aktívan tanúként szolgáló hírnökök számának. Ha olyan családban él a tanítód, ahol a rokonság nagy része ebben a vallási szervezetben van, akkor szinte biztosra vehető, hogy van kiközösített személy a rokonságon belül, hiszen csaknem két négyfős családra egy kiközösített személy jut. Ha megnősülsz a gyülekezetben, a szerelmed szülei tanúk, a gyerekeidet az „Igazságban” neveled fel, és ők is követik ezt a példát, szinte biztos, hogy előbb-utóbb el fogsz veszíteni valakit huzamosabb időre, vagy akár örökre.

A bírói bizottság alapvetően szigorúan jár el egy helyzetben és nem csupán azt figyelik, hogy mit mutatsz az ülésen, a korábbi eseményeket legalább annyira nézni fogják

Mikor annak idején tanulmányozó voltam, akkor mindig azt értettem vissza a kiadványokból, és a testvérek is mindig így fogalmaztak: „ha megbánod a bűnöd, akkor nem közösítenek ki”. Félig-meddig, de picit pontosabb megfogalmazása lenne a gyakorlati elrendezésnek: „ha megbánTAD a bűnöd, akkor nem közösítenek ki”.

Miért? Alapvetően azért, mert a bírói bizottságok során nem csupán azt figyelik, hogy az adott ülésen milyen viselkedést tanúsítasz, hanem azt is, hogy korábban hogyan követted el azt a bűnt és hányszor.

Saját magadtól mentél el a bírói ülésre, vagy unszolásra kellett, mert kiderült? Hányszor követted el? Többször, vagy egyszer, és azt is csak azért, mert rosszkor voltál rossz helyen? Mennyi idő telt el a bűn elkövetése és az ülés között?

Ez teljesen jogos kérdések – és a rájuk adott korrekt válasz tényleg segít eldönteni, hogy az adott személy az ülés előtt MEGBÁNTA-e amit tett, vagy sem.

Amit etikátlannak tartok, hogy a legtöbb testvér úgy fogalmazott az elrendezéssel kapcsolatban, hogy amennyiben „megbánod”, és nem azt mondták, hogy „megbánTAD”. Nem ugyanaz! Én például azt hittem, amikor erről az elrendezésről hallottam, és olvastam, hogy kizárólag a bírói üléseken tanúsított viselkedésem számít, függetlenül attól, hogy mekkora butaságokat csináltam az előtt.

Nem ugyanaz! Nagyon nem! Rendben, akkor döntsenek a bírói üléseken 50-50%-ban az alapján, hogy a múltban hogyan viszonyultál a hibáidhoz, és jelenleg, de akkor ezt nem ártana picit jobban az érdeklődők tudtára adni!

A mai napig emlékszem rá, hogy rengeteg Tanú milyen bagatell módon beszél a kiközösítésről. „Ha megbánod, nem közösítenek ki!” – a hangsúlyból pedig szinte arra következtetünk, hogy ahhoz – a megfogalmazással élve – „hatalmas idiótának kellene lenned”, hogy ez megtörténjen. Ahhoz nagyon el kell rontani, óriási, beláthatatlan ostobaságot kell tenni, és szinte fütyörészve kell bemenni a bíróira, hogy kizárjanak. Ehhez képest: a vének az esetek nagy részében rendkívül szigorúan járnak el. Én többször hallottam a saját gyülekezetemben az „XY már nem Jehova Tanúja” bejelentést, mint az „XY feddésben részesült” bejelentést. Ebből arra következtetnék, hogy a bírói ülések nagy része kiközösítéssel végződik.

Összefoglalás

A Tanúk kiközösítési eljárása alapvetően etikátlan, egy sokkal szorosabb és keményebb kommunikációmegvonást jelent, mint amit vélhetően eszközölni lenne szükséges a Biblia szerint. Ez a fajta elrendezés az egyház fennmaradását szolgálja, amelyért emberek százezrei fizettek súlyos árat világszerte. Milyen jogon? Sokszor olyan tettekért zárnak ki valakit, ami nem bűn a Szentírás szerint – ilyen például az Őrtorony bírálata – míg más, valóban súlyos bűnökért szinte soha nem jár bírói bizottság. Lehet, hogy sok Tanú nem szándékosan vezeti félre a tanulmányozóit, és csupán a „jóindulat” vezérlő őt – de alapvetően a tanulmányozások nagy részén nem realisztikusan mutatják be a kiközösítést. Sok embert egyetlen ülés alatt zárnak ki, némely vén beképzelt és arrogáns módon viselkedik ahelyett, hogy segítene az őszinte megbánásban, a Tanúk pedig általában nem beszélnek az elveszített rokonaikról neked a tanulmányozás során.