A Bibliai Özönvíz története – hogyan történhetett és mikor?
Noé bárkájának története talán a Biblia egyik legikonikusabb és legismertebb története. A történet szerint Isten egy pusztító Özönvizet bocsátott a bolygóra, amelynek következtében minden szárazföldi élőlény vízbe fúlt – csupán az a pár ember, valamint állat maradt életben, akik Noé bárkáján voltak a pusztulás idején. Az Őrtorony által értelmezett történet szerint Noé több évtizeden keresztül építette a bárkát, és közben folyamatosan figyelmeztette a körülötte élő embereket arra, hogy veszély les rájuk, ha nem szállnak be a bárkába vele együtt, akkor el fognak pusztulni. A történet szerint a víz belepte a legmagasabb hegycsúcsok tetejét is.
Amikor ezt az elbeszélést olvastam, eszembe jutott például az 1838-as pesti árvíz, ahol Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” emberek százait segített kimenteni a vízből. Azóta Pestet újjáépítették, és már rég nincs semmilyen látható nyoma annak, hogy egyszer egy nagyobb méretű áradás, csaknem 200 évvel ez előtt a város infrastruktúráját szinte teljesen tönkretette.
Ha a városodat elöntené az árvíz – akár csak egy hónapra minden víz alá kerülne, amikor épp kirándulsz – annak katasztrofális következményei lennének. Szinte minden ház lakhatatlanná válna, az elektronikai berendezések tönkremennének, az infrastruktúra megszűnne azon a területen, ahogy az energiaellátás is. Rengeteg épületet le kellene rombolni, mivel azok végleg lakhatatlanná váltak – és sok másik pedig óriási renovációra szorulna, hogy újra lakható legyen.
Probléma ide vagy oda – az emberi élet nem állna meg. A természeti kár még egy 50-100-150 évig éreztetné hatását a térségben, de egy idő után szinte senki nem emlékezne a történtekre, az infrastruktúra, ipari környezet, valamint általános esztétikum pontosan ugyanolyan lenne, mint bármely más városban. Mégis melyik pesti turista mondaná meg első látásra, hogy valamikor, majdnem 200 évvel ez előtt a város romhalmazzá változott egy árvíznek köszönhetően? Hasonlóan vélekedünk talán a múltról is – a komplex természettudományos elemzés azonban meglepő következtetésekre juttathat el minket.
Mikor volt a „Nagy Özönvíz”?
Az Őrtorony Társulat szerint Kr. e. 2370-ben volt az az év, amikor Isten – a bibliai beszámoló szerint – egy globális özönvizet bocsátott a Földre. Érdemes lehet leszögezni, hogy az alább olvasható tudományos elemzés szempontjából majdnem mindegy, hogy a történet mondjuk 10.000 / 6.000 vagy 3.000 évvel ez előtt játszódott volna le, hiszen a legtöbb érv pontosan ugyanúgy megállja a helyét mindhárom esetben.
A történet beszámolója alapján a 40 napon keresztül történő esőzés teljesen elöntötte a Föld felszínét, és beborította még a legmagasabb hegycsúcsok tetejét is. Néhány nappal később a bárka megpihent az Ararát hegy tetején. Csaknem minden földi élőlény vízbe fulladt, csupán Noé családja (8 ember), és a rajta elhelyezett állatok élték túl a kataklizmát.
Érvek – melyek tudományosan helyesek, de nem tekinthetők végső cáfolatként
Természetesen vannak olyan érvek, melyeket a szkeptikusok azonnal bedobnának a történet megcáfolására – azonban egy logikus teológiai szemüvegen keresztül szemlélő egyénnek ezek értelmezése semmilyen problémát nem jelenthet, hiszen Jehova képes lehetett ezeket könnyedén megoldani – ő a hatalmas világegyetem Ura.
A bárka méretibeli adottságai
A bárka – a megadott méretei alapján – túl nagy volt ahhoz, hogy vízzáró lehessen, és túl kicsi, hogy valamennyi állat elférjen rajta. Az ismert fahajók hossza mindössze 115 méter, ezt tekintik a fából készült építés fizikai határának, hiszen ennél nagyobb hossz esetén a fa elhajlik, és szivárogni kezd. Az 1800-as években a 100 méter hosszúságú hajók szivárgási problémákkal küzdöttek, annak ellenére, hogy acéllal megerősítették és merevítették őket. A bárka állítólag 300 könyök, vagyis 134 méter hosszú volt. Csak az acélhajógyártás feltalálása óta nőtt meg drámaian a hajók mérete.
Amennyiben létezett bárka a Bibliában megadott hosszúsággal, akkor még a mai technológiával sem valószínű, hogy vízálló lett volna. Noénak az volt a problémája, hogy a középső bronzkor elején élt, nagyon primitív, puha fémekből készült szerszámokkal rendelkezett. Ez súlyosbítaná a faanyag szigorú tűréshatárok szerinti alakításának problémáját.
A bárkára nehezedő feszültség is nagyobb volt, mint általában egy hajón. A konstrukciónak nem csupán uszályként kellett lebegnie, hanem ellen kellett állnia az árvíz okozta hatalmas vízturbulenciának. Az a vízmennyiség, amely ahhoz szükséges, hogy 40 nap alatt elöntse a Földet a hegyek felett, zuhogó esőzéseket, a hegyekből tomboló folyókat és hatalmas heves tengereket jelentene. Ez hatalmas terhelést jelentene egy hajóra, amely már túl van az anyag határán, amelyből készült.
Istennél minden lehetséges, így, ha akarta, meg tudta szilárdítani a bárkát annak méreteiben.
Hogyan kerültek az állatok a bárkához?
A következő kérdés, hogy hogyan kerültek az állatok a bárkához. El kell hinnünk, hogy a rendkívül eltérő éghajlatokhoz alkalmazkodó állatok az özönvíz előtt mind a Közel-Keleten éltek, vagy pedig hatalmas utakat tettek meg azért, hogy Noé találkozási pontján összegyűljenek az árvíz előtt? (Bizonyára több ezer állatfaj egyidejű konvergenciája a bárkánál azt a sejtést adta volna a helyi lakosoknak, hogy Noénak igaza lehet Isten közelgő vízözönével kapcsolatban.)
Az ausztrál erszényesek egy kézenfekvő problémát jelenítenek meg az elmélettel kapcsolatban. A koalák az özönvíz előtt Ausztráliában voltak, mivel a koala kövületei 50 000 évre, a pleisztocén időszakra nyúlnak vissza. A bárka története megkívánja, hogy egy koala házaspár valahogy eljuthasson Ausztráliából a közel-keleti bárkáig. A koalának szigorú étrendje van az eukaliptusz fa leveleiből, amelyek a legtöbb más állatra mérgezőek, ezért elegendő mennyiségű eukaliptusz fa levelével kellett utazniuk, egy éven át tartó fogságban a bárkán, és visszamenni az eredeti élőhelyükre. Miután az árvíz alábbhagyott, a koalapár visszament Ausztrália déli féltekén található szigetkontinensére, ahol megmaradt régi eukaliptusz levél készletük. Útja során a Koala nem hagyott maga után rokonokat, és több száz kilométeres vízben haladt Indonézia és Ausztrália csúcsa között.
A koalák nem voltak egyedül, hiszen több száz fajra is szükség lenne ehhez a tengeri utazáshoz. Az erszényes állatok túlnyomórészt a déli féltekén élnek. A koalák és a kenguruk csak Ausztráliában fordulnak elő, a tasmán ördög pedig csak Tasmania kis szigetén, Ausztrália déli részén lelhető fel.
Amennyiben Isten úgy akarta, bizonyára segített ezen állatoknak valahogy oda jutni a bárkához.
A fajok száma
A Földön több mint 8 millió faj él. Ezek a következőkre oszlanak:
- 7,77 millió állatfaj (ebből 953 434-et leírtak és katalogizáltak)
- 298 000 növényfaj (ebből 215 644-et leírtak és katalogizáltak)
- 611 000 gombafaj (penészgombák, gombák) (ebből 43 271-et leírtak és katalogizáltak)
- 36 400 protozoa faj (állatszerű viselkedésű, pl. mozgású egysejtű szervezetek, amelyek közül 8118-at leírtak és katalogizáltak)
- 27 500 chromista faj (beleértve pl. barna algákat, kovamoszatokat, vízi penészgombákat, amelyek közül 13 033-at írtak le és katalogizáltak)
Az állatfajok számát tekintve talán elsőre látható, hogy egy 300 könyök hosszú, 50 könyök széles és 30 könyök magas (133,5×22,3×13,4m) méretű bárkába egész egyszerűen lehetetlenség lenne ennyi állatot – ha csupán a szárazföldi fajok számát tekintjük – bevinni. Számos értelmezés úgy véli, hogy valójában a tenyészthetőség határain belüli állatfajok számát kell alapul venni.
Például a macskák a Felidae családba tartoznak, amelynek 15 nemzetsége és 41 faja ismert. Például, tegyük fel, hogy a 15 nemzetségből csak egy tagot, vagy talán a Felidae családból csak egyet lehetett volna elvinni. A 41 faj a felvetés szerint ebből fejlődött ki. Ez egy praktikus elmélet, de nincs összhangban a Genezissel, amelyben Noénak azt mondják, hogy „minden” fenevad és repülő lény képviselőit vigye el.
Más elméletek 16 000 állatra csökkentik a bárkához szükséges állatok számát. (Lásd answersingenesis.org 2012. szeptember 28.). Még a legmerészebb genetikai becslések szerint is minimum 10.000 szárazföldi állatfaj lenne szükséges ahhoz, hogy a mai diverz, és sokrétű, sokszínű állatfaj egyedei megtalálhatóak legyenek az ökoszisztémában.
Összehasonlításként gondoljuk csak el a világ állatpopulációjának megmentését egy kisebb hajón, mint a Titanic, még akkor is, ha csak nagyjából 10 000 fajról van szó. Képzeljük el, mekkora munkával járna ezeknek a gondozása nyolc ember számára. Egy állatkertnek sokszor több emberre van szüksége ahhoz, hogy jóval kisebb számú állatot tudjon ellátni. Például a Taronga Állatkert fenntartásához, melyben 4000 állat tekinthető meg, több mint 1000 alkalmazottra van szükség. (2018-as éves pénzügyi jelentés)
Mérlegeljük az ürülék, valamint hányás mennyiségét és szagát az erőszakos vízturbulencia és betegség következtében. Hogyan volt mozgásterük az állatoknak? Az állatok speciális táplálkozási igényekkel rendelkeznek. Hogyan gyűjtötte össze Noé a szükséges különféle gyümölcsfajtákat, és hogyan akadályozta meg őket a rothadástól több mint egy évig? Hol tárolták a hihetetlen mennyiségű, 12 hónapos élelmiszer- és ivóvízkészletet, és mi akadályozta meg, hogy ilyen hosszú tárolási idő alatt az élelem megrohadjon?
Egy elefántnak több mint 100 liter vízre van szüksége naponta, és hasonló súlyú táplálékra. A szellőzőablakok kicsik voltak, és csak a felső fedélzeten voltak, nem biztosítottak megfelelő mennyiségű oxigént, és megfogták a szén-dioxidot és a metánt. Mindezek közepette Noé családja az egész időt azzal töltötte volna, hogy élelmet szállítsanak a három fedélzet között, és ürüléket lapátoljanak a legfelső szintű ablakokból.
Egy olyan hatalmas Teremtőnek, aki a világegyetemet megalkotta, bizonyára nem okozott volna nehézséget, hogy az állatok megfelelő szükségleteit biztosítsa.
A víz mennyisége
A globális árvízhez szükséges víz jelentős problémákat vet fel. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű víz a Mount Everest beborításához, és felveti a kérdést, hogy honnan származik és hová tűnt a víz. A légkörben jelenleg lévő víz teljes mennyisége, beleértve az összes felhőt is, mindössze 2,5 centiméterrel elegendő a vízszint emeléséhez.
A légkörben szuszpendálható maximális vízmennyiség csak 0,5 méterrel emelné meg a tengerszintet. Ezen túlmenően, ha az egész földgolyót felhővel borította volna be az árvíz előtt, az elviselhetetlen melegházhatást váltott volna ki, növelve a légnyomást és elzárva a napfényt. Az atmoszférikus víz esővé kondenzálásának termodinamikai hatása 2,26 millió joule hő szabadulna fel minden kilogramm víz után, ami a levegő és az óceánok hőmérsékletét jóval a forráspont fölé emelné.
Egyes vélemények szerint az áradás forrása a talajvíz lehetett, amely a talajvízből tör elő. Ez az 1Mózes 8:2-n alapul, amely megemlíti „a mélység forrásait és az egek zsilipjeit”. A kőzet azonban nem úszik, és a föld kontinensei sem úszhattak fel a több milliárd köbkilométernyi vizet tartalmazó óceánok fölé. Becslések szerint ahhoz, hogy a földhegyek beborításához szükséges vízmennyiség beszoruljon a földkéregbe, a kéreg porozitásának legalább 50%-nak kell lennie, míg a kéreg porozitásának 1%-nál kisebbnek kell lennie a földkéreg súlya miatt. A talajvíz mennyisége ma a Föld teljes vízmennyiségének mindössze 1,69%-a (ga.water.usgs.gov).
A hatalmas Teremtő számára nem lett volna akadály, hogy megfelelő mennyiségű vizet biztosítson az áradáshoz, és hogy azt eltűntesse, valamint a melegházhatás kérdését megoldja.
Halak
A halak többsége sós vízben vagy édesvízben él. Ha egy teáskanál sót egy édesvízi tartályba teszünk, megfigyelhetjük, hogy a halak hamarosan el fognak pusztulni. Ha egy tengeri halat egy édesvízi tartályba teszünk, akkor az is el fog. Míg az eurihalin halak sós és édesvízben is élhetnek, a legtöbb hal csak sós vagy édesvízben tud életben maradni, mivel nagyon érzékeny a speciális sótűrőképességén kívüli változásokra.
A hatalmas mennyiségű özönvízszerű édesvízi eső, valamint a tavak és óceánok összeolvadása sós, iszapos sósvizet hozott volna létre, amely nem megfelelő összetételű az édesvízi és sósvízi halak számára, valamint a bárkán kívüli tengeri élőlények minden más formájának, például a rákféléknek, bálnáknak, kétéltűeknek. Gyakorlatilag az egész tengeri élet kipusztult volna. 2 millió állatfaj él az óceánokban – hogyan élhették volna túl?
Isten minden bizonnyal nem akarta, hogy az ártatlan halak elpusztuljanak, ha szerette volna, képes volt a só-és környezettűrő képességüket megváltoztatni.
Korallok
A korall lassan fejlődik. Ausztrália Nagy-korallzátonya több tízezer éves múltra tekint vissza, a jelenlegi élő zátony becslések szerint hat-nyolcezer éves. A legtöbb korall tiszta, sekély vízben nő, és életéhez napfényre van szükség. Érzékenyek a változásokra, és elpusztulnak a vízhőmérséklet 2 Celsius-fok alatti változásaitól és enyhe sótartalom-változásoktól. A legtöbb korall csak 50 méternél mélyebb vízben élhet. A korallvilágot elpusztította volna az árvíz, és alig 4000 éven belül nem nőhetett volna vissza jelenlegi állapotába.
Isten a hatalmával könnyedén megóvhatta a korallok életét és épségét.
Kérdések, melyekre nehezebb választ adni
Vannak olyan kérdések, melyekre nehezebb lenne választ adni. Nem azért, mert Istennek korlátozott hatalma lenne – hanem azért, mert az archeológia, botanika, klimatológiai megfigyelések egyértelműen arra engednek következtetni, hogy az utóbbi 5000 évben nem volt globális, mindent elsöprő özönvíz, ha mégis, akkor valaki szándékosan eltüntette volna ennek minden nyomát.
Civilizációk az Ókorban
A hegyeket és a kontinenseket megmozgató nagyságú árvíz elpusztította volna az összes ember alkotta építményt és a legtöbb történelmi feljegyzést. Ez azt jelentené, hogy a régészeti leleteknek és az emberi történelem részleteinek csak 4400 éves múltra kellene visszatekinteniük. Nem ez a helyzet. Nem csak épületek és városok vannak, amelyek több mint 4400 éves múltra tekintenek vissza, hanem részletes dokumentáció is megtörtént, 5000 évesnél régebbi civilizációkat mutat be.
Az egyiptomi történelem jól dokumentált, és azt nagy mennyiségű régészeti lelet támasztja alá. Volt egy virágzó dokumentált kultúra 1000 évvel az özönvízre meghatározott dátum előtt, beleértve a nyelvi bizonyítékokat, a hieroglifákat és a kialakult egyiptomi kultúrát, amelyet nem pusztított el az árvíz. Ez a történelem részletes feljegyzéseket tartalmaz az egyiptomi fáraók származásáról 5000 évre visszamenőleg, egészen az első dinasztia kezdetéig, Kr.e. 3000 körül. (Lásd a fáraók listáját) A gízai piramis építése i. e. 2560 körül ért véget, 200 évvel az állítólagos árvíz bekövetkezte előtt.
A közel 6 millió tonna kőből álló gízai piramis megépítése jelentős városi és kormányzati struktúrát igényelt. Ha az árvíz 4 emberpárra csökkentette volna a földi lakosságot, akkor sok generációjába telt volna a civil lakosságnak az, hogy a civilizáció a gízai piramis megépítéséhez szükséges méretűre nőjön.
Nem csak az egyiptomi civilizációt kell figyelembe venni. Az angol civilizáció megelőzte a globális özönvizet, a Somerset-szinteket időszámításunk előtt 3800 körül építették, a radiokarbon kormeghatározás pedig azt mutatja, hogy Stonehenge több mint 4000 éves. Ezek az emlékművek nemcsak azt jelzik, hogy a civilizációkat nem pusztította el az árvíz, hanem azt is, hogy addigra virágzottak.
A legnagyobb ősi civilizáció az Indus-völgy civilizációja volt Indiában, és i.e. 3300-ra nyúlik vissza. A sumér kultúrára vonatkozó történelmi feljegyzéseket fedeztek fel, amelyek Kr. e. 2900-ig nyúlnak vissza. A maják történelmüket az özönvíz előtti dátumokra vezetik vissza, a városok szén-dioxid-kibocsátását a Kr.e. 2600 körüli időkre datálják, a naptár pedig i.e. 3114-től indul. Az egyik legrégebbi civilizáció Kínában található, több ezeréves mezőgazdasági leletekkel, 5000 évvel ezelőtti fejlett kultúrával. A kínai naptár i.e. 2696-ban kezdődik. – 326 évvel az árvíz előtt.
Botanika
Talán az elsőre legkönnyebben feloldható ellentmondás az Özönvíz történetével kapcsolatban, hogy hogyan fejlődhetett ki a növényvilág az áradás után. A növényi magok egy része bizonyára egy ideig kedvezőtlen körülmények között, akár a víz tetején is képes csíraképes maradni, például vannak olyan vízparti növények, melyek kifejezetten a vizet használják fel arra, hogy a magjaikat távolabbi helyekre elszállítsák.
A botanikán belül megfogó kérdés lehet például, hogy hogyan lenne lehetséges, hogy vannak krezotbokrok, amelyek több mint 10 000 éve élnek? A dendrokronológia azt mutatja, hogy egyes Bristlecone fenyők 4800 évesnél idősebbek (a Rocky Mountain Tree Ring Research rmtrr.org/oldlist.htm 2021. április 11-i állapota). Ezek nem élték volna túl a heves árvizeket és az iszapot, vagy egy éven át tartó életszakaszt a több kilométeres sós víz nyomása alatt. 
Klimatológia
A történelmi éghajlatok tanulmányozása cáfol minden drasztikus éghajlatváltozást, amely kevesebb, mint 4500 évvel ezelőtt történt. A jégsapkákból és gleccserekből származó minták nem mutatnak árvizet.
A gleccserek úgy alakulnak ki, hogy a hórétegek egymásra gyűlnek. Minden hóréteg kémiai és szerkezeti szempontból különbözik, a nyári hó különbözik a téli hótól. Idővel az eltemetett hó a felette lévő hó súlya alatt összenyomódik, jeget képezve. A jégmagok jégtáblákból és gleccserekből fúrt jéghengerek. Ezek lényegében fagyasztott időkapszulák, amelyek lehetővé teszik a tudósok számára, hogy rekonstruálják az éghajlatot a távoli múltban. A jégmagok rétegei az éveknek és az évszakoknak felelnek meg, a legfiatalabb jég a tetején, a legrégebbi pedig a mag alján. A jégtakaróba vagy gleccserbe fúrva és az ősi időkből származó jég visszanyerésével a tudósok meg tudják határozni a légkör múltbeli összetételét és jellemzőit, milyen volt az éghajlat a hóesés idején, és hogyan változott a jégtáblák és a gleccserek mérete. A jégmagok sok százezer éven át szolgáltattak éghajlati és jégdinamikai információkat nagyon magas, néha szezonális felbontásban.” (icecores.org (2015. december 28-i állapot)
Ha a jégsapkák az árvíz alatt maradhattak volna, az észrevehető üledékréteget hozott volna létre. A valóságban az árvíz lebegtette volna a sarki sapkákat és megolvasztotta volna őket. Ezeket az elmúlt 4000 éven belül nem lehetett volna pótolni, és ha sikerülne is, akkor sem jelenítenék meg a több százezer éves múltra visszatekintő éves rétegeket.
A dendrokronológia rendkívül pontos módszer a keltezésre a fagyűrűk vizsgálatán keresztül, és több mint 11 000 évre visszavezethető. (Lásd: dendrokronológia.) Az időjárási minták évenkénti és kontinens szerinti megjelenítésére is szolgál. A fák évgyűrűi sem utalnak katasztrofális árvízre.
Hiperevolúció
Ha elfogadjuk, hogy a bárka egy éven át 16 000 állatot tartott el, akkor azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy megmagyarázzuk, hogy ma már több mint 8 millió faj létezik. Ahhoz, hogy Noé állatai 8000 fajról 8 millióra bővüljenek mindössze 4400 év alatt, hinni kell a hiperevolúcióban. Még a legoptimistább evolucionista sem támogatna ilyen léptékű fejlődést.
Tekintsük ismét a Felidae családot, és azon belül a Panthera nemzetséget. A jaguárok Latin-Amerikában, az oroszlánok Afrikában, a tigrisek Ázsiában őshonosok. A Nagy Özönvíz értelmezése azt állítja, hogy egyetlen macskaféle pár volt a bárkán. Miután elhagyták a bárkát, a kölykök almuk biztosan átterjedt erre a három különböző kontinensre. 2000 éven belül az egyetlen Panthera családnak 3 feltűnően különböző és egyedi nemzetséggé kellett fejlődnie, mivel az oroszlánok és a tigrisek már Jézus idejében is léteztek.
Itt két kritikus pontot kell elismerni. Először is, egyszerűen lehetetlen, hogy egyetlen macska utóda 2000 éven belül oroszlánokká, tigrisekké és jaguárokká fejlődjön. Másodszor, az oroszlánok, tigrisek és jaguárok jóval Noé özönvize előtt éltek, amint azt barlangművészet, ősi kéziratok és kövületek bizonyítják. Ez számos állatfajra jellemző. Nemcsak az lehetetlen, hogy néhány ezer faj 4000 éven belül néhány millióra fejlődjön, hanem bőséges bizonyíték van arra, hogy több mint néhány ezer ma élő faj már jóval Noé kora előtt is létezett. Azt pedig szinte elképesztő lenne feltételezni, hogy az egyszer már kihalt állatfajok újra létrejöttek volna pár ezer éven belül pontosan ugyanolyan formában.
Genetikai diverzitás
Közismert, hogy a közeli hozzátartozóknak nem szabad szaporodniuk a születési rendellenességek fokozott kockázata miatt. Ha 4400 évvel ezelőtt a globális állatpopulációt mindegyik fajtából kettőre csökkentenék volna, létezne egy kényszerített beltenyésztési jelenség, és ennek bizonyítékai is.
A genetikai variabilitás jele a transzplantációkban nyilvánul meg, ahol a kilökődés kockázata a donor és a recipiens közötti genetikai eltérés mértékének megfelelően nő. A sejten lévő MHC fehérjék megkülönböztetik az „én”-t a „nem önmaguktól” és a szerv kilökődéséhez vezetnek. Jó példa erre a gepárd. A gepárdok közötti alacsony genetikai variabilitás azt mutatja, hogy mindegyik csak néhány szaporodó párhoz kapcsolódik, és a tudósok úgy vélik, hogy a gepárd körülbelül 10 000 évvel ezelőtt majdnem kihalt. A gepárdpopulációban alacsony az MHC fehérje variáció és ez a genetikai hasonlóság lehetővé teszi a nem rokon gepárdok közötti bőrátültetések elfogadását. Ennek a genetikai beltenyésztésnek a hátránya az alacsony spermiumszám és a születési rendellenességek magas száma. A veszély az, hogy a hasonló immunitással rendelkező gepárdok hajlamosak egy gyakori betegség miatti kihalásra. A nagyobb genetikai diverzitású állatfajok nagyobb valószínűséggel védekeznek rengeteg betegséggel szemben.
Isten bizonyára meg tudta akadályozni a genetikai belterjességet.
Ártatlan és tudatlan emberek
A bibliai történetet olvasva logikusnak tartjuk – a közelben élő emberek helyébe képzelve magunkat – hogy minden emberhez eljutott Noé üzenete, hiszen a bárkát hosszú éveken át építették, és közben prédikálták az embereknek, hogy Isten hamarosan eltöröl minden élőlényt a Föld színéről.
A régészet egyértelműen igazolja, hogy az utóbbi 6000 év során minden kontinensen éltek emberek, ezeken is elszórva, a mai országok különböző területein, akár egymástól és a külvilágtól teljesen elszigetelve. Szinte lehetetlenség feltételezni, hogy minden emberhez eljutott, vagy akár azt, hogy azok nagy részéhez ez az üzenet. Akkoriban nem létezett internet, távközlés, emiatt szinte lehetetlenség arra gondolni, hogy az egyéb, más kontinenseken élő emberek – például Amerika és Ausztrália lakossága – hallotta volna, amit Noé mond. Amennyiben ez mégis megtörtént, az emberek nem tudták az üzenetét megkülönböztetni az egyéb népek felől érkező mendemondáktól. Tedd fel magadnak a kérdést: ha te egy Dél-Amerikában élő indián törzs egyik tagja lettél volna, akkor egy távolról érkező hajós által mondott, máshonnan meg nem erősített információ hatására azonnal útnak indultál volna? Jó eséllyel nem, hiszen különféle népek mítoszai, legendái legalább annyiszor juthattak el hozzád, Te pedig nem tudtál különbséget tenni közöttük.
Ezen felül, az Ókorban a kontinensek közötti hajózás is kevésbé volt ismert, a tengerészet fejlettsége elmaradt a középkorétól – Amerikát 1492-ben fedezte fel Kolombusz Kristóf. A legtöbb szegény ember, akinek pár szerszámon kívül semmije nem volt, nem tudott volna magának hajót készíteni, bizonyos népcsoportok egyáltalán nem is értettek a hajózáshoz.
Miképp oldhatóak fel az ellentmondások – összegezve?
Emlékezzünk arra, hogy a Teremtéstörténet is teljesen összhangban van a tudomány jelenlegi állításaival, csupán a kreacionisták értelmezik annak történeteit rosszul. Amennyiben vannak ellentmondásosnak tűnő információk, azok egyáltalán nem biztos, hogy azok is – csupán a mi értelmezésünkön múlik minden.
Az érvelés során számos aspektusból megvizsgáltuk Noé bárkájának történetét. A felsorolt érvek között voltak olyanok, amelyek – habár tudományos szemmel nézve megállják a helyüket – önmagában nem vetik el a történet lehetőségét. Ilyen például a bárka mérete, annak a megfontolása, hogy az állatok hogyan mentek el a bárkához, vagy hogy azon hogyan voltak képesek életben maradni ennyi időn keresztül teljesen különböző életfeltételekkel. Szintén problémás, hogy nem volt annyi víz a légkörben, óceánokban, talajban, ami szükséges lett volna egy akkora áradás létrejöttéhez. Ha Isten akarata a történet szerinti özönvíz megvalósítása volt, akkor bizonyára képes lehetett volna ezeket az akadályokat áthidalni – hiszen a komplex struktúrájú élet létrehozása és a több milliárd galaxisból álló Világegyetem megteremtése sem volt számára akadály.
Nehezebb arra a kérdésre választ adni, hogy miért tűnt volna el annak minden lehetséges nyoma, hogy a közelmúltban globális árvíz volt a bolygón. Vannak olyan krezotbokrok, amelyek több, mint 10.000 évesek, az óceánokban nyoma sincs a korallok vagy a tengeri élőlények tömeges kipusztulásának. Sem az állatok, sem az emberek génállományában nem lelhető fel a belterjességre utaló diverzitás, és voltak olyan ókori civilizációk, melyek töretlenül léteztek, virágoztak, megőrizték kultúrájukat az Ókorban, akár évezredeken keresztül, illetve az árvíz becsült idején. Az régészetileg elismert tény, hogy pár tízezer évre visszamenően minden kontinensen volt emberi élet: ők semmit nem tudhattak Noé üzenetéről, a korabeli kezdetleges hajózásnak köszönhetően, és nem feltételezhetjük, hogy Isten elpusztította volna ezeket az embereket.
Ha ilyen volumenű csodákra lett volna szükség – és Isten szándékosan eltüntette minden nyomát az áradásnak előlünk, és ártatlan embereket ölt volna meg, milyen lehetséges magyarázat létezik?
Milyen alternatív magyarázata van a történetnek?
Számos keresztény kutató szerint két lehetséges alternatív magyarázata van a történetnek. Például az, hogy az áradás csupán lokális volt, illetve, hogy a történet csupán egy erkölcsi leckeként értelmezhető.
Kézenfekvő gondolat, hogy Noé vízözöne helyi esemény volt; csak arra a régióra korlátozódik, ahol Noé tartózkodott. A héber „erets” szót földnek vagy földnek, a „har” szót pedig domboknak vagy hegyeknek fordíthatjuk. Ez annak megértéséhez vezethet, hogy az árvíz a régió legmagasabb dombjait borította be. Az 1Mózes 6:17-ben található kijelentés, miszerint Isten elpusztított „minden életet az egek alatt”, gyakori terminológia a Bibliában olyan eseményekre, amelyek lokalizáltak, mint például a József korabeli éhínség, ahol az 1Mózes 41:57 kijelenti: „minden ember a földön azért jött Egyiptomba, hogy Józseftől vásároljon”, vagy 5Mózes 2:25, amely szerint “a népek az egész ég alatt” félelemben éltek, miután Józsué meghódította Kánaánt.
Egy helyi árvíz megszünteti a fentebb felvetett problémákat, amelyek egyszerűen lehetetlenné teszik a történetet. Noé például csak a környékbeli embereket tudta figyelmeztetni. Az állatok csak a megfelelő távolságon belül élő bárkához tudtak eljutni. Minden állatfaj képviselője nem fért el a bárkán, míg a területen belüli állatok sokfélesége igen. A bárka az esemény során a helyi közelben maradt, és ugyanazok a folyók még az árvíz után is léteztek.
Rengeteg ősi nép kultúrájában megjelenik – hogyan lehetséges?
Való igaz, és tény, hogy rengeteg ősi nép kultúrájában jelenik meg a „Nagy Áradás”, illetve különféle özönvíztörténetek. Mivel ezek nagyban eltérnek egymástól, erősen feltételezhető, hogy nincs közös alapjuk. Az, hogy számos ősi kultúra legendákat, és történeteket szőtt nagy áradási események köré, jó eséllyel annak köszönhető volt, hogy a környezetükben található ismeretlen jelenségeket valahogy meg akarták magyarázni. Nem meglepő, hogy a történetek bővelkednek a hatalmas árvizekről. A valamivel több mint 10 000 évvel ezelőtti utolsó eljegesedést követően pusztító árvizek voltak világszerte, amikor a jégtakarók olvadni kezdtek. Lásd: Discover Magazine (2018. április 7.).
Konklúzió
A fentiek fényében szinte biztosra vehető, hogy a közelmúltban soha nem volt a Földön mindent beborító áradás, árvíz. Ez kizárólag akkor lenne lehetséges, ha Isten szándékosan eltüntette volna annak minden geológiai, biológiai, genetikai, régészeti, történelmi, fizikai nyomát, és elfogadnánk azt a tényt, hogy Isten olyan emberekkel végzett, akik például teljesen elszeparált törzsként éltek más kontinenseken.
Manapság jóformán egyetlen vallás sem hirdeti a lokális özönvíz elméletét, pedig ez pont olyan képtelen elmélet, mint hogy a Földet és a világegyetemet pár tízezer évvel ez előtt teremtették volna. Ahogy számos vallási közösség elfogadja az utóbbi állítás lehetetlenségét, úgy érdemes lehet más bibilai történet logikus, tudománnyal összeegyeztethető magyarázatán is elgondolkodnunk.
Ti mit gondoltok Noé történetéről? Mi lehet a magyarázat, hogyan magyarázható logikusan Isten Szava, és ez a történet?