A bibliai Bálel tornyának története – a tudomány és Szentírás tükrében
Két korábbi cikkünkben megvizsgáltuk Ádám és Éva, valamint Noé bárkájának történetét. Ezekben rávilágítottunk arra, hogy számos modern egyház rosszul értelmezi ezeket a történeteket kronológiailag vagy történetileg.
A következő történet, melyet meg szeretnénk vizsgálni, az Bábel tornyának története. A tudomány és a régészet tükrében mennyire vehető biztosra, hogy ezt a történetet úgy kell értelmezni, ahogy számos mai vallás teszi? Vajon tényleg szó szerint kell érteni, vagy sem? Vagy a történet talán szimbolikus?
Mikor építették Bábel tornyát?
Érdemes első körben abba azt átgondolni kronológiailag, hogy mikor volt pontosan Bábel tornyának története. A Biblia szerint nem sokkal Noé és az Özönvíz története után, egy hatalmas torony építésébe kezdtek, melyet Bábel tornyának nevez Isten Szava. Az 1Mózes11 szerint „Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt” – ami teljesen érthető, hiszen közvetlenül az özönvíz után nem alakulhatott ki számtalan teljesen különböző nyelve az emberiségnek. Jehova Tanúi időszámítása szerint a bábeli események mintegy 4200 évvel ezelőtt (tehát, Kr.e. 2200 körül), míg a Nagy Özönvíz Kr. e. 2370-ben történt (a Társulat szerinti időszámítást ITT és ITT találjátok meg). Az Őrtorony, vagy bármelyik egyház persze tévedhet – mivel az 1Mózesben a két történet közvetlenül egymás után van elmesélve, ezért feltételezhetjük, hogy a két esemény között nem telt el huzamosabb időtartam. Az ókori kronológiát figyelve – akár saját magam, a hasamra ütve is azt mondanám – hogy a két történet között nagyjából 200 év telhetett el maximum.
A továbbiakban tehát a Kr. e. 2200 körüli dátumot fogjuk elfogadni Bábel történetének pontos dátumaként.
Mire következtethetünk a modern archeológia alapján?
A vizsgálatot hasonló módon fogjuk elvégezni ahhoz, ahogyan Ádám és Éva történetét is megvizsgáltuk részleteibe menően. Léteztek különféle kultúrák a nagyjából Kr. e. 2400 és 2200 körül? Ezek között voltak, amelyek fennálltak a két időpont között és az után, esetleg az előtt is megszakítás nélkül – kulturális hagyományaikat megőrizve? Ha igen, akkor mire következtethetünk mindebből?
1. Maják
A maják a mezőgazdaság, a fazekasság, az írás, a naptárak és a matematika terén jeleskedtek. A kultúra Kr. u. 900 körül hanyatlásnak indult: a tudósok a mai napig vitatkoznak azon, hogy mi okozhatta ezt a drámai eseményt.
A National Geographic portál szerint Kr. e. 7000 körül jelentek meg az első kezdetleges kultúrák a térségben, Kr. e. 2000 körül a vadászó-gyűjtögetők felhagytak nomád szokásaikkal, és állandóbb településeket hoztak létre. Az első telepesek Dél-Amerikából érkeztek, és valószínűleg i.e. 4000-re hozták létre alapvető táplálkozásukat. A WorldHistory a prehisztorikus korszakot Kr. e. 7000-2000 közé datálja.
A maja civilizáció – jóformán megszakítás nélkül – kezdetleges kultúrával rendelkezett egészen a Kr.e.2000-es évig, ami nagyjából 200 évvel Bábel története után telepedtek le és kezdtek el fejlett civilizációt építeni maguknak. A maják művészeti, építészeti kultúrája, naptár rendszere, írásos emlékei hatalmas eltérést mutatnak a mezopotámiaiakhoz képest.
A maják a Kr.e. 3. évszázadban használtak először saját írásrendszert, míg a mezopotám kultúrában már Kr.e. 3000 körül kerülnek elő írásos emlékek. (forrás: ITT és ITT). A maják miért ne használták volna az örökölt írásos kultúrát – mikor az segíti a közigazgatást, történelmi emlékek rögzítését, valamint a tudományok fejlődését?
2. Jangce civilizáció
A Jangce-folyó civilizációja, különösen a rizsültetési kultúra messzemenő hatást gyakorol a kelet-ázsiai civilizációra. A Jangce civilizáció Kr.e. 5000 körül kezdődött, több mint 7000 évvel ezelőtt. A felfedezések azt bizonyítják, hogy a Jangce-folyó civilizációja egyedülálló, kultúráját nem a Sárga-folyó civilizációjától örökölte. A Pengtoushanban található rizsmaradványokat időszámításunk előtti 8200–7800-ra datálták, ami azt mutatja, hogy a rizst ekkorra már háziasították.
Érdemes lehet átgondolni, hogy az ókori Kína milyen kultúrával rendelkezett – mindvégig teljes más volt a hitviláguk, írásrendszerük, mezőgazdasági kultúrájuk volt mint bármely másik mezőgazdasági kultúrának.
Az első viszonylag összetett írásrendszerük mindössze Kr.e. 1400-1200 körül alakult ki (források: ITT), spekulációk szerint ez előtt is lehettek kezdetleges íráshasználatra utaló emlékek. Ezek mindegyike teljesen különbözött a mezopotám ékírástól.
Kínában mindvégig a termesztett rizs és köles voltak a fő növény, ezek művelése – a WorldHistory jelentése szerint – a Közel-Kelet befolyása nélkül alakultak ki (forrás: ITT és ITT), és rengeteg kultúrnövény hiányzott, melyek a mozoptámiai mezőgazdaság alapját képzeték.
Amennyiben a Mezopotámiából érkezve, Bábel tornyának története után élő emberek alapították a kínai kultúrát, miért különbözött az annyiban a korább látottaktól? Miért volt más a mezőgazdaság, építészet, kerámiaipar, és hogy lehet, hogy korábban is éltek itt emberek?
3. Minószi civilizáció
Kréta bronzkori civilizációja volt, amely körülbelül ie 3000-től körülbelül ie 1100-ig virágzott – írja a Britannica.com. A Nature.com portál szerint 12 évszázadon keresztül virágzott a kultúrájuk, a Kr.e. 15. századig. A minószi civilizáció az ie 1600 körül és a 15. század végén érte el csúcspontját, ismert a nagy városairól és palotáiról, a Levant-szerte és azon túl kiterjedt kereskedelméről, valamint az íráshasználatáról. Kr.e. 1580 körül a minószi civilizáció kezdett elterjedni az Égei-tengeren a szomszédos szigetekre és Görögország szárazföldjére. Labirintusszerű palotaegyüttesek, élénk freskók és fejlett kerámiakultúra jellemezte. A krétai hieroglifák (i. e. 2000-1700) között keletkeztek, ezek máig megfejtetlenek.
Mindkét – egyébként rendkívül elismert – régészeti kultúra virágzott abban az időszakban, amikor elméletileg a Bábel-tornyai esemény történt (sőt, Noé Bárkájának történeti idején is – Kr.e. 2370-ben). Emberek éltek itt korábban és utána is, megszakítás nélkül, virágzó kultúrát maguk mögött hagyva.
A krétai hieroglifákat a mai napig nem tudták megfejteni, és ezek teljesen különböznek bármely mezopotámiai írástól. A freskók teljesen új keletű művészeti minták voltak, a kerámia használat sem mutat semmiféle egyezést a modern archeológia szerint.
Ha te – mondjuk az éppen ismert gyülekezeteddel – hajóra pattannál, hogy alapíts egy teljesen új kultúrát 300 kilométerre innen, miért hoznál létre teljesen más írásrendszert vagy művészeti kultúrát az új szigeten / kontinensen? Miért nem használnád a régit?
4. Egyiptomi civilizáció
Mezopotámia mellett Egyiptom az az ókori ország, amelynek a történelmét tanítják elsőként az ötödik osztályos tanulóknak az iskolában. A probléma szintén az, ami a minószi civilizációnál – hogy ez a civilizáció éppen virágzott abban az időszakban, amikor Bábel tornyának és Noé bárkájának történeti datálása történik az Őrtorony Társulat szerint.
A History.com portál szerint a piramisépítők kora (régi birodalom) Kr.e. 2686-2181 között volt, ebben az időben épültek a legnagyobb piramisok, például a gízai-piramisegyüttes. Kr.e. 2630 körül a harmadik dinasztia Djoser királya felkérte Imhotepet, egy építészt, papot és gyógyítót, hogy tervezzen neki egy temetési emlékművet. Az ausztráliai múzeum honlapja szerint ebben az időszakban fejlődött a festészet, rengeteg piramis épült és feltalálták a fazekaskorongosságot. Az egyiptomi dinasztia virágzott ebben az időben. Nyoma sincs annak, hogy hirtelen elhagyták volna a településeket vagy hogy emberek tömegei eltűntek volna és gyökeres kulturális átalakulásra sem utal semmi.
Az egyiptomi hieroglifák szintén különböznek a mezopotámiai kultúrából megismerttől, és a naptárrendszerük is. A termesztett növények tekintetében van eltérés – habár, ez magyarázható akár a merőben más éghajlati adottságokkal is.
Ez alapján hihető a történet Bábel tornyáról az Őrtorony által előadott kronológia szerinti változatban? Már Noé állítólagos özönvízének idején is éltek itt emberek, sőt, talán ez volt az egyiptomi civilizáció csúcsa. Ráadásul az új emberek – ha a régiek már nem voltak – miért nem a régi írásukat használták?
5. Norte Cicho civilizáció
A NewWorldEncyclopedia szerint egy összetett prekolumbiai társadalom volt, amely 30 fő lakossági központot foglalt magában. Kr.e. 3000 – 1800 között virágzott – leglenyűgözőbb vívmánya monumentális építészete volt. A Kr. e. harmadik évezredben Norte Chico lehetett a világ legsűrűbben lakott területe – tehát, azokban az években, amikor az Őrtorony Társulat szerint a Nagy Özönvíz történt, és sineár földjéről az emberek szétszéledtek a világ minden tája felé, az ókori világ talán legvirágzóbb kultúrája volt itt. A KhanAcademy portál szerint a kultúra nagyjából Kr. e. 3500-1700 között létezett.
A Norte Cichoi civilizáció építészete egészen különleges, egyáltalán nem hasonlít a mezopotámiai zikkuratokra.
A modern hajózás története
Érdemes lehet belegondolni abba, hogy a viszonylag fejlett hajózás történelme mindössze 4-5000 évre nyúlik vissza az emberiség történelmében. Az AbutHistory felsorolja a 10 legidősebb hajóroncsot, amit valaha találtak: A legidősebb leletet – a Pesse kenu korát kb. Kr. e. 8000-re datálja, ez lényegében egy kivájt farönk volt. A Dufuna kenu korát kb. Kr.e. 6550-re, ez már valamivel fejlettebb, de még sokkal inkább emlékeztet egy vízi csónakra, semmint egy komoly, vitorlával rendelkező hajóra. A Khufu hajó kb. Kr. e. 2500-ban épült, ez is inkább hasonlít egy kisebb evező hajóra. Itt sorra vehetjük az összes felsorolt leletet – amint megyünk előre az időben, láthatjuk, hogy egyre fejlettebb és fejlettebb hajókkal rendelkeztek a különféle kultúrák, Kr. e. 3000-ra az egyiptomiak már használtak vitorláshajót – például gabona szállítására, közlekedésre, kereskedelemre.
Amit fontos megérteni, hogy a kontinensek közötti hajózás alapvetően nem volt elterjedt egészen az újkor kezdetéig. Kolombusz Kristóf 1492-ben fedezte fel Amerikát, a tudománytörténetben szenzációnak számított, amikor kiderült, hogy nem ő volt az első, aki elérte a partokat, hanem egy Leif Eriksson nevű viking csaknem 500 évvel ez előtt (erről forrás: ITT és ITT és ITT). A hajózás egy külön tudomány – magas szintű csillagászati ismereteket igényel és fejlett hajózási technikát.
Nehezen feltételezhetjük, hogy azonnal Bábel tornyának építése után a népek szétszóródtak volna a többi kontinensre (beleérve az Észak-Amerikai, Dél-Amerikai, Ausztrál kontinenset), és ott felvették volna a több ezer éve egyébként is jelen lévő kultúrák hagyományait. Nincs kulturális nyoma annak, hogy hirtelen mindenhova érkeztek volna emberek Mezopotámiából, ahogy annak sincs, hogy a már meglevő kultúrák megszűntek volna. Ha minden kultúra Kr. e. 2200 körül egyöntetűen Sineár földjéről származott volna, akkor nagyon hasonló kultúrával kellene rendelkeznie pl. Norte Cicho, a minószi és maja civilizációnak. Így van? Nincs így.
A hajózást kezdetben leginkább kereskedelemre használta az emberiség: az egyiptomiak a Nílus folyóján, a föníciaiak a Földközi-tengeren, Égei-tengeren, és még lehetne példákat hozni. Amennyiben a hajózás más kontinensekre – például Amerikába – mindennapos lett volna, akkor erre számtalan régészeti lelet utalna, és Amerika (dokumentált) felfedezését is sokkal korábbra datálnák – mondjuk a görögöknek tulajdonítanák.
Összegzés
Mint láthatjuk – kronológiailag nem fogadható el az az állítás, hogy abban az időpontban, amikor az Őrtorony Társulat szerinti Bábel Tornyának története megtörtént, egyetlen helyről szóródtak volna szét az emberek a világ minden tájára és hogy így jöttek volna létre a különféle nyelvek. Ebben az időszakban ugyanis virágzó kultúrák léteztek a világ egyéb pontjain, teljesen eltérő írásrendszerrel (ez eltérő nyelvhasználatra utal), kulturális és mezőgazdasági hagyományokkal. A hajózás csak nagyon korlátozott és ritka esetben valósult meg a kontinensek között.
Alternatív magyarázatok:
- Bábel tornyának története nem akkor történt, amikor az Őrtorony Társulat feltételezi
- Bábel tornyának története csupán szimbolikus
- Bábel tornyának története egy lokális esemény volt az emberiség globális történelmében
- Az Özönvíz után sokfelé széledtek szét az emberek, nem csupán Sineár földjére – és ezt meglepő gyorsasággal tették