Drága fiam, David

Az alábbi levelet egy Jehova Tanúja édesanya írta a fiának. Bármennyire is téveszmésnek tűnik, a levél nem sokban különbözik azoktól, amelyeket már sokszor olvastam, és jól mutatja, milyen tragikus következményekkel járhat a vallás a családokra nézve.

2012. március 27.

Drága fiam, David!

Annyira különleges vagy számomra, és mindig is te voltál életem legnagyobb szeretete. Amikor kicsi voltál, gyakran azt gondoltam, hogy meghalnék érted, és miattad élnék. Te jelentetted számomra a világot, és mindig is nagyon szeretni foglak.

Éppen ezért mindig azt szerettem volna, hogy a lehető legboldogabb és legbiztonságosabb életed legyen, amit csak biztosítani tudok neked. Megpróbáltalak azokkal a szilárd meggyőződésekkel felnevelni, amelyekben én magam is hittem, abban a reményben, hogy ezek a te életedre is jó hatással lesznek, és végül örökké élhetsz majd a földi Paradicsomban. Te is tudod, hogy mindez így van.

Én személy szerint mindig hittem abban az igazságban, ahogyan azt a Biblia bemutatja, és már gyermekkoromban is mindig erősen éreztem Jehova Isten és Jézus jelenlétét az életemben. Mindig hittem a Biblia próféciáiban, valamint abban, hogy lesz egy földi Paradicsom, ahol mindenki békében és szeretetben él majd, háborúk, betegségek és halál nélkül, a halottak pedig Jehova igazságosságának és méltányosságának köszönhetően feltámadnak. Egész életemet ezeknek a dolgoknak a fényében éltem, és soha nem törekedtem világi, vagyis nem vallási karrierre vagy életpályára. Számomra természetes következő lépés volt, hogy Jehova Tanúja legyek.

Ezt a levelet mindenféle külső kényszer vagy befolyás nélkül írom, mert vannak dolgok, amelyeket el szeretnék mondani neked. Az igazságban élni soha nem volt könnyű, de ha mindent figyelembe veszek, azért vagyok benne, mert hiszek Jehovában, abban, amit értünk tett, és abban, amit még tenni fog.

Az emberek mindig csalódást fognak okozni, nekünk pedig valahogy felül kell emelkednünk ezen, és a nagyobb összképet kell látnunk. Ezért egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy vannak olyanok, akik kereszténynek vallják magukat, mégis olyan életet élnek, amely képmutatónak mutatja őket. Én azonban mélyen úgy érzem, hogy bár önmagukat és másokat talán megtéveszthetnek, Jehovát nem tudják becsapni, és „félelmetes dolog az élő Isten kezébe kerülni”.

Én választottam a saját utamat és életmódomat, ezért a Jehova által a Bibliában lefektetett parancsok és törvények szerint kell élnem. E parancsok egyike hatalmas stresszt és fájdalmat okozott nekem, és túl sokáig halogattam már, hogy eleget tegyek neki. Most már felismerem, hogy lelkileg a javamra vált volna, ha kezdettől fogva Jehova útját követem, és szeretném hangsúlyozni, hogy amit most el fogok mondani neked, azt semmilyen más élő személy nem befolyásolja, hanem kizárólag a lelkiismeretem és az a vágyam vezérel, hogy visszanyerjem Istennel a békés kapcsolatot. Senki sem kényszeríthet rá, hogy olyasmit tegyek, amit nem akarok.

Bár ez életem legfájdalmasabb döntése, amellyel valaha szembe kellett néznem, tovább kell haladnom az örök élet célja felé. Ennek érdekében mélységesen sajnálom, de meg kell szakítanom veled a kapcsolatot mindaddig, amíg ki vagy közösítve.

Könnyek között teljesen kisírtam magam emiatt a helyzet miatt, és megszakadt a szívem, de David, te már kezdettől fogva tudtad, hogy ezt így kellett volna kezelned. Te választottad meg az életutadat, én pedig minden jót kívánok neked. Szeretném, ha tudnád, hogy nemcsak az én szeretetem lesz mindig ott számodra, hanem Jehova is tárt karokkal várja, hogy visszatérj hozzá.

Szerető édesanyád, most és mindörökké.