Elhunyt James Penton – a Jehova Tanúi történetének egyik legismertebb kutatója
2024. november 4-én, 92 éves korában elhunyt Marvin James „Jim” Penton kanadai történész és szerző, aki évtizedeken keresztül kutatta Jehova Tanúi történetét, szervezetét és vezetését. Penton professzor emeritus volt a kanadai University of Lethbridge-en, és a vallástörténet egyik legismertebb, Jehova Tanúival foglalkozó kutatójává vált.
Haláláról a University of Lethbridge és a családja által közzétett gyászjelentés is beszámolt. Penton a kanadai Brantford General Hospital palliatív osztályán halt meg, felesége, Beth és unokája, Rea jelenlétében.
Negyedik generációs Jehova Tanújaként nőtt fel
James Penton 1932. április 27-én született Saskatchewanban. Családja több generáción keresztül Jehova Tanúihoz tartozott, így már gyermekkorától közelről ismerte a vallási közösséget.
Fiatal korában maga is aktív Jehova Tanúja lett. 1948 júniusában keresztelkedett meg, később pedig különböző országokban és gyülekezetekben is szolgált. Közben fokozatosan kialakult történészi pályája is.
Az Arizona Egyetemen szerzett diplomát, majd az Iowai Egyetemen folytatta tanulmányait. 1965-ben PhD-fokozatot szerzett történelemből, latin-amerikai történelemre specializálódva.
Egyetemi történész lett
Penton több amerikai és kanadai egyetemen tanított, majd 1967-ben csatlakozott a University of Lethbridge történelmi tanszékéhez. Az intézmény egyik első történészprofesszora lett.
Az egyetem megemlékezése szerint Penton volt az eredeti történelmi tanszék utolsó életben maradt tagja. Nyugdíjazása után sem hagyta abba a kutatást és az oktatást: előadásokat és kurzusokat tartott, valamint továbbra is írt és kutatott.
Egyre kritikusabbá vált Jehova Tanúi vezetésével szemben
Penton történészi munkája mellett Jehova Tanúi történetének kutatásával is egyre intenzívebben kezdett foglalkozni.
A szervezet vezetésével és egyes tanításaival kapcsolatos kritikái miatt 1981-ben kizárták Jehova Tanúi közül. Kizárása Kanadában komolyabb sajtófigyelmet is kapott.
Penton azonban nem egyszerűen személyes visszaemlékezéseket készített. Történészként elsősorban dokumentumok, történelmi források és levéltári anyagok alapján vizsgálta a mozgalom fejlődését.
Legismertebb könyve: Apocalypse Delayed
Penton legismertebb műve az 1985-ben először megjelent Apocalypse Delayed: The Story of Jehovah’s Witnesses.
A könyv Jehova Tanúi történetét dolgozza fel a mozgalom korai időszakától kezdve, különös figyelmet fordítva a szervezet vezetésére, tanításainak változásaira és történelmi fejlődésére.
A mű később többször átdolgozott kiadásban is megjelent. A harmadik kiadás 2015-ben jelent meg a University of Toronto Press gondozásában. A könyvet a Jehova Tanúi történetével foglalkozó szakirodalom egyik fontos műveként tartják számon.
A náci Németország és Jehova Tanúi
Penton egy másik jelentős munkája a 2004-ben megjelent Jehovah’s Witnesses and the Third Reich: Sectarian Politics Under Persecution.
Ebben a Jehova Tanúi és a náci Németország kapcsolatát, illetve a mozgalom üldözésének történetét vizsgálta. A 412 oldalas könyv jelentős levéltári kutatásra épült, bibliográfiával és részletes tárgymutatóval.
A könyv ugyanakkor akadémiai kritikát is kapott: a Canadian Book Review Annual egyik ismertetése szerint Penton kutatása értékes forrásanyagot tartalmazott, de a szerző a náci korszak Jehova Tanúiról szóló történetét nem tekintette teljesen kiegyensúlyozottnak. Ez is mutatja, hogy Penton munkája nem csupán az ex-Tanú közösségben, hanem tudományos körökben is viták tárgya volt.
Élete végéig kutatott
Penton különösen érdekes életútja, hogy még idős korában sem hagyta abba a történészi munkát.
A család által közzétett nekrológ szerint haláláig aktívan kutatott és írt. Élete utolsó időszakában egy új könyvön dolgozott, amely a kanadai vallási üldözések történetével, azon belül az őslakos népek történetével foglalkozott. A kéziratot halála után tervezik kiadni.
Az utolsó éveiben emellett Hart Publishers Inc. néven kiadói munkát is végzett. Közeli munkatársaival, Rud Perssonnal és Eric Wilsonnal együtt olyan művek kiadását segítette, amelyek Jehova Tanúi történetével foglalkoztak.
Nemcsak történész, hanem egykori bennfentes is volt
Penton jelentősége részben abból fakadt, hogy egyszerre rendelkezett belső tapasztalattal és történészi képzettséggel.
Gyermekkora óta ismerte Jehova Tanúi világát, maga is aktív tag volt, majd később egyetemi történészként kezdte vizsgálni ugyanennek a vallási mozgalomnak a történetét.
Ez különösen fontos szerepet játszott abban, hogy munkái sok egykori Jehova Tanúja számára is meghatározóvá váltak.
Az ex-Tanú közösségben Penton nevét elsősorban történészi alapossága és Jehova Tanúi szervezetének kritikus vizsgálata miatt ismerték. Halálhírére a közösség több tagja is megemlékezett róla, történelmi munkáit és Apocalypse Delayed című könyvét kiemelve.
92 év – és több évtizednyi kutatás
James Penton 2024. november 4-én hunyt el.
Élete során tanárként, történészként, szerzőként és kutatóként dolgozott. A Jehova Tanúi történetével foglalkozó munkái révén olyan témákat dokumentált, amelyekről korábban elsősorban maga a szervezet publikációi álltak rendelkezésre.
A University of Lethbridge nekrológja szerint Penton haláláig aktív kutató maradt.
Halálával egy olyan történész távozott, aki több mint fél évszázadon keresztül foglalkozott történelemmel, és akinek a neve szorosan összekapcsolódott Jehova Tanúi modern történetének kritikai kutatásával.
James Penton élete röviden
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1932. április 27. | Megszületett Saskatchewanban |
| 1948 | Megkeresztelkedett Jehova Tanújaként |
| 1956 | B.A. fokozatot szerzett az Arizona Egyetemen |
| 1959 | M.A. fokozatot szerzett az Iowai Egyetemen |
| 1965 | PhD-fokozatot szerzett |
| 1967 | A University of Lethbridge történésze lett |
| 1981 | Kizárták Jehova Tanúi közül |
| 1985 | Megjelent az Apocalypse Delayed első kiadása |
| 2004 | Megjelent a náci Németországgal foglalkozó könyve |
| 2015 | Megjelent az Apocalypse Delayed harmadik kiadása |
| 2024. november 4. | Elhunyt 92 éves korában |
James Penton története jól illeszkedik a Jehova Tanúi modern történetének azon fejezetébe, amelyben egy belülről érkező tagból akadémiai kutató, majd a szervezet történetének egyik legismertebb kritikus történésze lett.