Vérkérdés Tapasztalat

Mostanában sokat gondolkodom ezen. Az alábbi történet összeköti az első kételyemet a jelenlegi életemmel.

Háttérként tudnotok kell, hogy anyai ágon ötödik generációs Jehova Tanúja vagyok, aki „az igazságban nőtt fel” (anyai dédnagyapám dédapja, vagyis az ő egyik felmenője ismerte meg „az igazságot” Russell pásztortól). Tehát anyám, a nagyanyja és annak nagyapja mind „az igazságban nőttek fel”. (Most nagyjából úgy érzem magam, mint a Star Wars-os fickó: „nagyon erős az Erő a családomban” – haha.)

Amikor még elég fiatal voltam, úgy tízéves lehettem, anyám szívrohamot kapott. Akkoriban sok időt tölthettem vele, és sok mindenről beszélgettünk. Ekkor mesélte el, hogy 1944 körül szívműtéten esett át. A műtétet a Mayo Klinikán végezték, hogy lezárják a „nyitott Botallo-vezetéket”, amely születésekor, 1918-ban nem záródott be. Az orvosok azt mondták, valóságos csoda, hogy ilyen sokáig életben maradt, a műtét túlélésére pedig csak körülbelül 50% esélye volt. A beavatkozást a hátán keresztül végezték: eltávolítottak egy bordát, majd helyrehozták a szívében lévő problémát. Azt is mondták, hogy a műtét nélkül egy évet sem élt volna tovább.

Azt is megtudtam, hogy a műtét idején anyám vérátömlesztést kapott. Elmagyarázta, hogy akkoriban „a Társulat” még nem tiltotta a vérátömlesztést; ez csak később, azt hiszem 1945-ben változott meg.

Anyám túlélte a műtétet, megismerte apámat, amikor hazatért a háborúból (a második világháborúban a haditengerészet veteránja volt), összeházasodtak, majd megszülettem én és a nővérem.

Nagyon fiatal voltam, de már akkor is láttam az összefüggést. Nincs műtét, nincs házasság, nincs én. Azt tanították nekem, hogy a vérátömlesztés ROSSZ. Azt mondták, hogy semmilyen körülmények között, még életveszély esetén sem kaphatok vért. Még azt is mondták: „Soha senki nem azért maradt életben, MERT vérátömlesztést kapott. Az emberek egyszerűen túlélik a vérátömlesztést.” De anyám talán soha nem is eshetett volna át azon a műtéten, ha 1944-ben visszautasítja a vért. Nincs műtét, nincs házasság, nincs én.

De… de… de…

Mondhatjuk úgy, hogy elültették a kétely magját.

Természetesen mindent magamba szívtam, amit tanítottak nekem. Három gyermekem született császármetszéssel, és minden alkalommal visszautasítottam a vért. Rh-negatív vagyok, és elfogadtam a Rhogam-kezelést, mert azt mondták, hogy AZ rendben van. NAGYON hálás vagyok azért, hogy egyik gyermekemnek sem volt szüksége vérátömlesztésre, egészen addig, amíg…

Ugorjunk előre több mint 40 évet attól kezdve, hogy anyám mesélt nekem a műtétjéről. Idén áprilisban a legkisebb lányom császármetszéssel hozta világra a gyermekét egy nagyon nehéz vajúdást követően. A teljes vérmennyiségének a felét elvesztette. Nagyon magas láza lett, és rendkívül felgyorsult a szívverése. Az orvosok attól féltek, hogy szívleállás következik be. Olyan rossz állapotban volt, hogy nem mehetett be az újszülött intenzív osztályra szoptatni a kisbabáját.

Soha nem keresztelkedett meg, de „az igazságban nevelték”. Visszautasította a vért. A vőlegénye könyörgött neki, hogy gondolja meg magát. Az apja (aki inaktív, de továbbra is Jehova Tanújának tartja magát) egyszerűen rezzenéstelen maradt, és nem akart beszélni a dologról. Én úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. Kiküldtem mindenkit a szobából, és ezt mondtam neki:

„Nem fogom megmondani, mit tegyél. Ezt a döntést neked kell meghoznod. Azt viszont elmondom, hogy ha a kórház engedné, most azonnal elmennék vért adni neked (engedték volna, hogy vért adjak, de kifejezetten neki nem lehetett volna adni a levett vért). Azt is tudnod kell, hogy amikor a drága nagymamád alig volt idősebb nálad, szívműtéten esett át, és vérátömlesztést kapott. Az a szívműtét megmentette az életét. Nagyon is valós értelemben egyikünk sem lenne itt azok nélkül a vérátömlesztések nélkül. Hallgass a szívedre, és bármilyen döntést is hozol, támogatni foglak.”

Felhívta a vőlegényét, és kiküldte a többieket a szobából. Az apja elment (talán megérezte, mi történik). Amikor visszamentem, a nővér éppen kifelé tartott, hogy megkeresse az orvost, és megrendelje a vért.

A lányom két egység vért kapott, és szinte azonnal jobban lett. Még aznap a karjában tarthatta drága kislányát.

Az a korán elültetett kételymag végül jó gyümölcsöt hozott – legalábbis az én szememben.

Neked mi volt az első kételyed magja?